Idén kétséges volt, hogy kijutunk Erdélybe,de aztán július közepén kicsit szüneteltek a ránk zúduló problémák, így gyorsan megterveztük az utat, és július 30-án útnak indultunk. Az utunk is kalandos volt,szokás szerint, a legemlékezetesebb egy öngyilkosjelölt emberke, aki a száguldozó autók között részegen botorkált az országút kellős közepén. A száguldozó autósok sajnos nem fogytak, csak az út mellett szaporodtak meg a fejfák, mécsesek.
Első este semmit nem terveztünk, amikor megérkeztünk Farkaslakára. Gizi néni és Gyuri bácsi mesélték, hogy nagy eső és árvíz volt érkezésünk előtt pár nappal, kiöntött a ház mögötti kis patak, merték a vizet, iszapot,mentették a csirkéket, kutyust, és az épp érkező buszos csoport is részt vett a munkában. Összebarátkoztunk a család újonnan felfedezett kutyusával, Leóval. Bajusz kutyussal sajnos nem találkoztunk. L
Csütörtökön sem terveztünk hosszabb túrát, de fárasztó napra sikeredett. Mivel az eső miatt kiöntött patakok sok útba árkot vájtak, így inkább a falu felől, egy tehéncsorda csapásán próbáltuk megközelíteni Farkaslaka felett magasodó Jézus kilátót. Nagyon nem tévedtünk el, belebotlottunk a hegytetőn a falu tehéncsordájába, aztán egy kecskenyájba, amit inkább előre engedtünk szerencsénkre, mert akik közéjük mentek, azokat megtámadták a juhászkutyák. Az utolsó métereket négykézláb tettük meg,de felértünk a kilátóhoz. Lefelé nem kockáztattuk meg a nyaktörő meredeket, így kerülni próbáltunk, persze szokás szerint eltévedtünk, nagy kanyarral, kevésbé nyaktörő meredeken, derékig érő réten gázoltunk vissza a faluhoz. Kánikula lévén a sok bóklászás közben le is égtünk kicsit. Délután átruccantunk Parajdra, a sószoroshoz, ahol elvitte a hidakat a folyó, így gyalog gázoltunk egy darabig a jéghideg vízben.
A pénteki kastélytúránk a korábbiakhoz hasonlóan viccesre sikerült. A Marosvásárhelytől északra lévő Teleki-kastélyokat néztük ki magunknak,de kettőt meg sem találtunk, egyet sikerült megnéznünk Gernyeszegen, ami 3 éve már nem tüdőgondozó, hanem visszaadták a családnak. Este szokás sörözgettünk a kiskocsmában a tehéncsordát várva.
Szombaton kellemes kis Hargita-túrát terveztünk. Reggel még beugrottunk Oroszhegyre, mert tavaly hallottuk egy motoros csapattól, hogy ott jó pálinkát lehet venni. Sikerült is egy többszörösen díjat nyert pálinkafőzőtől mindenféle különleges, díjazott italt beszereznünk.
Útközben megálltunk Ivóban, ahol ettünk egy jó kis vaddisznókolbászt (vettünk otthonra is. J ) A Madarasi Hargitára aszfaltút vezet fel. Idén csinálták. Még az utómunkálatokba belefutottunk, jött szembe egy hatalmas teherautó, úgyhogy pár száz métert vissza kellett tolatnunk. A hegytetőn a szokásos viharos szél fújt, de idén már egy hatalmas székely zászlót is lengetett, ahogy a Hargita lábánál, Zeteváralján is. Este ismételten belefutottunk néhány kedves ismerős arcba a helyi kiskocsmában, és összebarátkoztunk Pamaccsal, egy kedves kis meghatározhatatlan fajtájú kiskutyával, aki a gazdiját kísérte sörözni. Elmenőben a gazdi csak a grabancánál fogva tudta hazatessékelni, annyira jól érezte magát velünk, jól megdögönyöztük. Holnap megyünk tovább Sepsibükszádra, a Kati-lakba. Ma éjjel vihar készülődik…. L Remélem, jövőre is eljutunk Farkaslakára, nagyon szeretünk itt. J
Vasárnap szerencsésen megérkeztünk Sepsibükszádra, a Kati-lakba. Cézár kutya kedves ismerősként üdvözölt bennünket. Lucát majdnem beledöngölte örömében a földbe. Picur cica mellett megjelent a jópofa kis foltos Pityu cica (aki valószínűleg lány), és két kis apró macsek is, akik nemrég születtek. Délután elmentünk egy turisták által nem ismert helyre, egy dagonyázóba. Ilonka, a szállásadónk javasolta, hogy látogassuk meg. A Csíki Határ Fogadóval szemben, egy kis földúton lejutottunk egy útelágazáshoz, jobbra egy meglehetősen vasas ízű forrás, balra pedig kis séta után a dagonyázó, bizarr, zöld iszappal, amit mindenki lelkesen kent magára. Utána elautóztunk Tusnádfürdőre. Már évek óta szeretnénk feljutni Sólyomkőre vagy az Apor-bástyához, de egy kilométer után visszafordultunk, mert a madár sem járt az erdőben, nemhogy kiránduló, legfeljebb a medvék. Luca harsogva énekelte a Gyere velem a Hargitára című dalt medveűzés gyanánt. Emellett trappoltunk is, mert útban Bükszád felé a rádióban hallgattuk, hogy nagyon elszaporodtak a kígyók a megyében… Idén is feladtuk a Sólyomkő meghódítását. Azért emlékül lefotóztuk a kukákat körbevevő, medvék által megszaggatott vasrácsot, hogy legközelebb ne álmodozzunk arról, hogy gond nélkül legyaloglunk 10 km-t közöttük…
Hétfőn a Brassó környéki erdőtemplomok felé indultunk, ami már önmagában kihívást jelentett, mivel hétfő általában szünnap. Prázsmáron sajnos csak kívülről csodálhattuk meg a hatalmas, gyönyörű erődtemplomot. Azért volt sikerélményünk. Szászhermányban belefutottunk egy buszos csoportba, akik mellett beóvatoskodtunk az erődtemplomba. Néhány helyre fel is mászhattunk, bár lefelé erősen tériszonyosak voltak a meredek létrák. Nagyon szép volt a kápolna, a régi bútorokkal berendezett szobák. Barcaszentpéteren épp felújították a templomocskát, de kedves munkásemberek beengedtek bennünket az udvarra, körbejárhattunk. Megnézhettünk egy templomos lovagok kápolnáját, ami alatt valószínűleg sírok is vannak. Höltővényen zárva volt a templom, Feketehalomban pedig szintén felújítás volt, csak jövő nyáron nyitják meg a templomot. Visszafelé Sepsiszentgyörgyön ettünk a Szent György Pincében szokás szerint. Este ismét jót labdáztunk Cézár kutyával.
Kedden felhős, esős szemerkélős reggelre ébredtünk, így szokás szerint a torjai Büdös-barlang és Bálványos felé indultunk. Ott eddig mindig megáztunk. Felballagtunk a Büdös-barlanghoz. Reggel még nem volt forgalom, így kényelmesen, magányosan sétáltunk az ösvényen. Délután elhatároztuk, hogy felsétálunk a Bálványosi várhoz. Árpi úgy emlékezett még egyetemista éveiből, hogy könnyű kis séta vezet fel. Ez a könnyű kis séta 30-50 fokos meredek hegyoldalon vezet fel, keskeny ösvényen, a csúcs közelében szakadék szélén, de megéri felmenni. Helyzetünket súlyosbította, hogy dörgött az ég, így kicsit próbáltuk szaporázni lépteinket, énekeltünk medveűzés gyanánt a kedvenc rajzfilmslágereinket (Vízipók, Vuk, Micimackó). Árpi kicsit morgósan köpködte kifelé a tüdejét, de azért felértünk. Elég nagy tömeg volt. Rájöttünk arra, hogy itt miért járkálnak emberek, a hegy másik oldalán (Tusnád környékén) pedig miért nem: mert ott ki van téve a medvékre való figyelmeztetés, Torján és Bálványoson pedig nem.
