Idén immár nyolcadik alkalommal vágtunk neki Erdélynek. Három részletre osztottuk az utat. Két napot töltöttünk Széken, A Filep családnál. Útközben megálltunk Szatmárnémetiben és Nagybányán. Nagybányán megnéztünk egy templom romjait, amelyből mára már csak a tornya maradt, de a falak maradványait is meg lehet tekinteni a föld alatt üvegen át.
A második napot Kolozsváron töltöttük. Kétszeresen is felejthetetlen élmény volt. Arrafelé még a megszokott romániaihoz képest is borzalmasabb a közlekedés, mert egy sima főutat versenypályaként kezelnek a helyiek, előznek jobbról, balról 80-nal, 90-nel lakott területen belül is. Gyakorlatilag folyamatosan halálfélelme van az embernek. Másrészt a borzalmas ebédünk tette felejthetetlenné a napot a sós halas cézár salátával. (A Napoca 5 étteremben ne egyetek!) Azért tettünk egy kellemes sétát a Fellegvárba, megnéztük a Mátyás-szobrot, templomokat.
Estére siettünk vissza Székre, mert esküvő volt a templomban, méghozzá népviseletben.
Székről Farkaslakára indultunk, a következő szálláshelyünkre. Út közben megálltunk néha: Beszterce is éppen most kezd szépülgetni – a pizza finom, viszont Somkeréken a református templom gyönyörű, ott érdemes megállni.
Hétfőn, július 25-én átköltöztünk Farkaslakára. Ismét nem volt hely Gizi néniéknél, így a kedves kántoréknál laktunk a templommal szemben: Bakos Árpádnál, Zsófiánál. Este vásárolgattunk. Találtunk szuper székely pólókat, mint utólag kiderült, egy régi egyetemi ismerős gyártja őket, aki Székelyudvarhelyre költözött. jövőre tudjuk már, kit kell keresni. A helyi kiskocsmában már kevés ismerőssel találkoztunk sajnos. Bajusz kutyát idén se láttuk.
Kedden a Madarasi Hargitára indultunk, mióta aszfalt út van nagyon nagy már a csúcsra vezető forgalom. Sétálóutcányi tömeg közlekedik az ösvényen. Visszafelé lebandukoltunk az erdőben található Szökő vízeséshez, ebédelni a finom pizzát és egyebet áruló Oriente Pizzériába mentünk Székelyudvarhelyre. Este felejthetetlen élményben volt részünk: medvelesre mentünk, izgalmas és félelmetes volt csendben bandukolni a sötétedő erdőben, beülni egy kis fakunyhóba és várni a macit. Láttunk is egy 4-5 éves példányt, aki jött a kiszórt eleséget enni. Ijedős jószág, mert a fényképezőgép kattanására visszaszaladt az erdőbe.
Szerdán is ismerős helyen jártunk. Újra elautóztunk Székelyderzsre, az erődtemplomhoz. Idén nem volt jó a gyümölcstermés, így a már ismert háznál csak kevés szilvapálinkát sikerült beszerezni. a kóstoló viszont decis vizespohárban érkezett. Székelydályára rosszabb út vezet és a templomot sem újították még fel.
Ebédelni Székelykeresztúron voltunk a Bonfini Étteremben, a főtéren, nem drága és nagyon finom. Petőfi körtefáját idén nem néztük meg.
Énlakára a faulba vezető három útból csak egy járható. No, nekünk nem ezen sikerült a faluba mennünk. Firtosmartonos felől próbálkoztunk, először szép aszfalton, aztán murvás úton, végül a patakon átívelő két gerendán, majd balról-jobbról beszakadt hidacskán….. A helyi fiatal lelkésznő gratulált a teljesítményünkhöz, mert ezen az úton a helyiek sem mernek közlekedni. Így visszafelé inkább a szépen leaszfaltozott Etéd felé vezető utat választottuk. sajnos ez még mindig kerülő, Farkaslaka felől a hegyen átvezető út még nincs kész. Ezután tovább autóztunk Kőrispatak felé, ahol ismét megnéztük a szalmamúzeumot, gyűjtöttünk köveket a patakban.
Csütörtökön átköltöztünk Sepsibükszádra, a Kati-lakba. Ilonka családtagként fogadott bennünket. Délután megnéztük ismét Sepsiszentgyörgyön a Székely Múzeumot. Múltkor kevés volt egy óra a megtekintésére, mint kiderült, két óra is kevés.
Pénteken nem mertünk nekivágni A Transzfogarasnak, felhőzött az ég, így csak Kommandóra, Székelyföld legmagasabban lévő falucskájába próbáltunk feljutni. tavasz óta valamennyit javítottak az úton, murvás, de 20 km/h sebességgel járható. Sajnos a kisvasút nem működik. A helyi kiskocsmába tértünk be egy kávéra, ahol érdekes beszélgetésnek voltunk fültanúi: egy nénike és egy bácsika megtárgyalták a kertbe bemászkáló medvéket. A néni morcosan mesélte, hogy bement az udvarba az a fránya medve és széttúrta a ganyét. J El akarta kergeti, erre az a fránya medve két lábra állt, mire ráküldte a kutyát, hogy kergesse el. mókásak voltak. Visszafelé megnéztünk Csernátonban a Haszmann Pál Múzeumot. Leszármazottjairól a Székely Múzeumban láttunk kisfilmet, mint híres fafaragó család. A legidősebb fafaragóval sikerült is találkoznunk a múzeum udvarán. Voltak ott több száz éves házak, rádiók, mezőgazdasági gépek, és egy érdekes első világháborús kiállítás is
Este hatalmas meglepetésben volt részünk a szálláson. Ári aznap ünnepelte 40. születésnapját, és Ilonka sütött neki egy tortát.
Szombaton sem barangoltunk messze, felmásztunk Tusnádfürdőn az Apor-bástyához, ettünk egy finom pizzát a Viktória panzió és Étteremben, majd délután Ilonkával együtt egy kellemes sétára indultunk a Torjai büdösbarlanghoz. Még a barlang lábánál elkapott bennünket egy kiadós zápor, de szerencsére gyorsan elvonult, így fel tudtunk sétálni a barlanghoz. Visszafelé Ilonka érdekes, eddig számunkra ismeretlen helyet mutatott nekünk: az Apor lányok feredőjét, ahol kénes vizű medencékben lehet áztatni, gyógyulni. A víz először jéghideg, utána pedig olyan érzés, mintha égne az ember bőre. Ezt túlélve kellemes zsibbadás következik. Ezután meg megálltunk a Mikes-fürdőnél kicsit a moffettánál.
A bálványosi várhoz majd jövőre megyünk Ilonkával.
Hamar eltelt az egy hét, vasárnap indultunk hazafelé. Itthon már nagyon vártak bennünket a négylábúak.
