Kedves Barátaink!
A fényképek mellé megint csatolunk egy rövid kis úti beszámolót idei erdélyi túránkról. Kicsit rövidebbre sikerült a tervezettnél, de azért alapvetően nagyon jól éreztük magunkat. Július 25-én indultunk, kivételesen nappal. meglehetősen idegesre sikerült már az indulás is,mert előtte nap voltunk Csipkével állatorvosnál, ahol egy ronda toklászt szedtek ki a lábából, emiatt nagyon aggódtunk érte, de szerencsére jól van.
Útközben ismét ketten bambultuk az utat, mögöttünk vagy a saját sávunkban szemből száguldó idiótát, részeg biciklist vagy az úton lévő gödröket kutatva. Azért sokat fotóztam az autóból idén is. Aznap megálltunk Csucsán, hogy megnézzük az egykori Boncza kastélyban az Ady kiállítást. Hmmm… Ady kiállítás nincs, mindössze egy tábla (románul), hogy itt élt Ady Endre 1915 és 1917 között. A kastélyban csak Octavian Gogáról szól minden, akinek Boncza Berta eladta a kastélyt. Aznap este érkeztünk meg Farkaslakára, a régi kedves kis Muskátli Panzióba.
Másnap, augusztus 26-án csak a közelben csavarogtunk. Átnéztünk Korondra, megnéztük Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját, majd a Borvíz Múzeumot, ahol sok híres írónk is megfordult, mint pl. Karinthy, Babits, Füst Milán. Itt fényképezni sajnos nem lehetett. Aztán Székelyderzs felé vettük az irányt, megnéztük a majdnem ezeréves erdőtemplomot, gyönyörű Szent László legenda-freskóját. A helyi kiskocsmában megtudtunk, hol árulnak finom házi pálinkát, ott még frissen sült házi kenyeret is kaptunk. Ebédeltünk egy jót Székelyudvarhelyen. Este szokás szerint megnéztük a tehéncsordát, ami nagyon lecsökkent tavaly óta, benéztünk a helyi kiskocsmába, pizzériába.
Szerdán a Hargita felé vettük az irányt. Idén is kalandosra sikerült a feljutásunk. Korán reggel értünk oda, amikor még sehol nem volt egy traktor sem. Idén meg sem kíséreltük a feljutást saját autóval. Megálltunk egy vadhúst áruló húsboltnál érdeklődni. Ott szereztek nekünk egy terepjárót, aminek platóján zötyögve feljutottunk a menedékházhoz. Felballagtunk a tetőre, kivételesen ködben, felhők közt barangoltunk, áfonya sem érett sajnos. Viszont Lucus kövekből, virágokból épített egy kis emlékdombocskát a tetőn. Lefelé is terepjáróval jöttünk. Sofőrünk addigra a menedékházban ki tudja hány sört megivott, lefelé erősen kicentizte a szakadékok szélét és 60 km/ órával száguldott lefelé a szerpentinen, kátyúkon, gödrökön, hatalmas köveken, az úton átfolyó patakokon keresztül. Ennek ellenére leértünk….megebédeltünk a húsboltnál, finom vaddisznókolbászt, székelyderzsi kenyérkével. Visszafelé megnéztük Zetelakán a víztározót.
Szerda este sétáltunk Farkaslakán, megnéztük Tamási Áron szülőházát, amit az író legkisebb húgának fia gondoz. Találkoztunk kedvenc Bajusz kutyánkkal is. Sokat tanakodtunk azon, hogy haza kéne csempészni azt a kedves, öreg jószágot, de végül letettünk róla.
Csütörtökön a Felcsíkon át a Békás-szoros felé indultunk. Megálltunk útközben Csíkdánfalván, ahol fekete kerámiát árulnak, bár mi barnát vettünk. Reggeliztünk egyet Csíksomlyón, Csíkkarcfalván kalandosan megszereztük a plébánián kiakasztott kulcsot és megnéztük a templomot. A szoros felé előttünk történt egy tragikus baleset, egy magyar motoros halt meg az úton. 9
Letúráztunk a szoros aljáig, majd pihentünk egyet a Gyilkos-tó partján. Idén nem csónakáztunk.
Péntek reggel elbúcsúztunk Farkaslakától, Hargita megyétől és Háromszék felé vettük az irányt. Megálltunk Tusnádfürdőnél, majd a Szent Anna tavat barangoltuk körbe. Medvét nem láttunk, bár sok helyen kint volt a “Vigyázz, medvék járnak a környéken!” – tábla. Fényképeztünk viszont sok gombát, szitakötőt, pillangót, a tavat egy kilátóból is lefotóztuk. A Mohos láphoz már nem túráztunk el, mert csak vezetővel lehet bejutni. Idén is felmásztunk a Torjai büdös barlanghoz, ahol Lucust megijesztette egy kis rézsikló, minek következtében akkorát sikított, hogy majdnem lepotyogtunk a hegyről, a kígyó meg valószínűleg szívrohamot kapott.
A barlang után egy hosszú erdőirtáson át leballagtunk a felújított fürdőkhöz, a láp közepén. Nagyon érdekes volt, bár nem néztük végig az összes fürdőt, mert eleredt az eső, visszafordultunk, mielőtt teljesen elmerültünk volna a lápban.
Megálltunk Bálványoson kicsit pihenni, a várhoz nem mentünk fel az eső miatt.
Este megérkeztünk Bikfalvára, a Zöld Diófa panzióba, ahol kellemetlen meglepetés ért bennünket: az előre lefoglalt szállásunkat másnak adták oda, egy ronda hidrogénezett kikent-kifent banya felajánlotta, hogy lakjunk rohadt drágán egy másik panziójában, a Diófában, ami egy kellemes kis romatelep szélén állt, és ahol végül hiába vártunk rá. Szerencsére hosszú bolyongás után végül találtunk jóval olcsóbb, normális szállást a Tulipán panzióban Sepsiszentgyörgyön.
Nagyon elkedvetlenedtünk, az idő is elromlott, így a Transzfogarashoz esélyünk sem lett volna feljutni ép bőrrel, így hazaindultunk. Ismételten megfogadtuk, hogy a déli úton többet nem jövünk, hosszabb, fárasztóbb és tele van idiótával. Rengeteg árokba zuhant gyorshajtót láttunk útközben. A sebességkorlátozást gyakorlatilag csak mi tartottuk be. Az idő is pocsék volt, a hegyek közt több hatalmas viharba is belefutottunk, ahol még a helyi száguldozók is félrehúzódtak a pihenőkbe.
Megálltunk picit Vajdahunyadon, ami borzalmasan ronda, csak a vár szép, de ott meg szinte csak esküvők vannak, kiállítás alig.
Este még megálltunk picit Tari Józsiéknál, akiknek köszönjük a vendéglátást még egyszer. :
Éjszaka értünk haza, kutyusaink, cicusaink nagy örömére. Mindenhol jó, de legjobb otthon.
