Idén immár negyedszerre vágtunk neki Erdélynek. Nem terveztünk nagy csavargásokat,csupán a szállások környékén mászkáltunk. 4 éjszakát töltöttünk Farkaslakán, a megszokott Muskátli Panzióban, és 3 éjszakát Sepsibükszádon a Kati lakban, ahol összebarátkoztunk a család 1éves Cézár vizslájával. Mindkettő szállást csak ajánlani tudjuk.
Idén gyakorlatilag egész úton a Garabonciás együttes zenéje szólt. A lemezt még Lucus kapta ajándékba Kemenesi Ágostontól, az együttes egyik tagjától, aki Árpi egyik évfolyamtársa. Első nap útközben megálltunk Érmindszenten, ami ma már Ady Endréről van elnevezve, megnéztük Ady Endre szülőházát, amit az 50-es években építettek újjá egy tűzvész után, és az Ady-kúriát is. Csöpp kis falu, rossz, de megközelíthető a főútról autóval is. Este értünk Farkaslakára, ahol találkoztunk a jól ismert Bajusz kutyussal, tehénkékkel,kiskocsmával.
Kedden ellátogattunk Kőrispatakra a szalmakalap múzeumba. A patakból hoztunk is pár érdekes követ, igaz, csak kisebbeket, nem akkorákat, mint amekkorák a múzeum kertjében vannak kiállítva. Útközben láttunk szénégetőket. Székelykeresztúron keresztül mentünk, mivel a másik, rövidebb út eltűnt. Székelykeresztúron megnéztük a Gyárfás kúriát, ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte. A ház értelmi fogyatékos gyerekek otthona, csak az udvaron álló körtefát láthattuk, ahol a költő utoljára verset szavalt. Délután nekivágtunk Firtos várának gyalog, de sajna rosszul van kitáblázva az út, egy szomszédos hegyre sikerült felkaptatnunk, ahol egy esztena közelében néhány pásztorkutya csaholva felszólított bennünket a hátra arcra. Elfáradva Korondon megnéztük a vízimalmot, vásárolgattunk, áfonya pálinkát kóstolgattunk. Este szokás szerint a farkaslakai kiskocsmában vártunk a teheneket.
Szerdán, augusztus elsején Szovátára indulunk pancsolni. Fürdőztünk egyet a sós vízben, Lucus ügyesen úszkált. Később sétáltunk a Medve-tó körül. Terveztünk egy túrát Parajdon a sószakadékhoz, de sehol nem lehet megállni, drága a parkolás, inkább Atyhát néztük ki magunknak. Atyha egy picinyke falu 5 km-re a főúttól fent a hegytetőn. Gyalog vágtunk neki. Útközben elkapott bennünket egy aranyos kis hegyi viharnak a széle. Picinykét megszeppentünk. Az utolsó egy km-en felvett bennünket egy helyi autós, aki talán még a viharnál is veszélyesebb volt, ahogy száguldozott a kanyargós út szélein. A helyi ravatalozóba húzódtunk be. A vihart szerencsésen megúszva leballagtunk a hegyről. Lefelé láttunk egy fura, hosszú szőrű, nagy szarvú barna tehenet is.
Csütörtökre Ivóban szerettünk volna reggelizni vaddisznókolbászt, de leltár volt a boltban, vártunk két órát, majd morcosan, éhesen indultunk Gyergyószentmiklós felé. Itt egy szép örmény katolikus templomot látogattunk meg, ahol egy idős gondnok unokája érdekes ismertetőt tartott a templomról, az örményekről. Szárhegyen egy felújított kastélyban idegörlő modern művészeti kiállítást néztünk meg. Ditróban zárva volt a templom.Visszafelé a Bucsin-tetőn a Kis-Küküllő forrásból vettünk vizet. Farkaslaka felé az úton egy szarvastehén a kicsinyével kiszaladt elénk az útra, de szerencsére idejében visszaszaladtak az erdőbe. Este elköszöntünk kedvenc Bajusz kutyánktól, remélhetőleg vigyáz magára és jövőre is találkozunk. Sajnos idén sem csempésztük haza….
Pénteken átköltöztünk Sepsibükszádra, a néhány hete működő Kati lakba. Aznap délután felautóztunk a Mohos tőzegláphoz. A Szent Anna tóhoz nem mentünk, mivel ott már többször jártunk. A lápi túránk aranyos, humoros idegenvezetőnknek köszönhetően nagyon jó hangulatban telt. Óránként lehet vezetővel lemenni a láphoz, csupán egy kis része látogatható. 400 hektáron 11 felnőtt maci és 8 bocs él. Megtudhattuk, hogy a leglassúbbat eszi meg a medve, de ha kakit vágunk hozzá, akkor elmegy. Él még a vidéken vipera is, ellenszer legközelebb Gyulán található. Érdekes növény az áfonyára hasonlító mámorka, amitől 10 percig halucinál az ember, utána két napig a WC-n ül. A tőzegréteg olykor több méter, olykor csak 20 cm vastag, így nem tanácsos lelépni a deszkácskákról, amiken keresztül be lehet járni a lápot. Délután szerettük volna meglátogatni Bálványos várát, de megérkezett a menetrendszerű viharunk felhőszakadás kíséretében, így ez elmaradt. Ehelyett megnéztük Kézdivásárhelyen a céhmúzeumot, nagyon érdekes kiállítást láthattunk a régi mesterségekről, megnéztük a a kb 40 éves babakiállítást, amelynek érdekessége, hogy az 1970-es években egy pályázatra készítették a babákat a gyerekek, mindenki a saját faluja népviseletébe öltöztette őket. A kiállítás Magyarországon is járt a 90-es években. Visszafelé Árpi „Jesszusom,medvék” felkiáltása borzolta az idegeinket,de békésen nyugtáztuk, hogy csak medve méretű pásztorkutyák kergették meg az autót…
Szombaton Árkosra látogattunk el, ahol a helybéli aranyos kántor megmutatta nekünk a helyi unitárius templomot. A kastély zárva volt, de a valaha gyönyörű, mára eléggé elhanyagolt parkot meg tudtuk nézni. Zágonban a Mikes kastély gombásodás miatt szintén zárva volt, csak kívül fotózgattuk. Zabolán hasonlóan jártunk, visszakapták az örökösök a kastélyt, azóta zárva. Kommandóra, székelyföld legmagasabban fekvő településére nem mertünk felautózni, bár állítólag a falunapokra betömködték a lyukak egy részét az úton. Inkább megálltunk Kovásznán, csúnyácska város, de fagyiztunk egyet, megnéztük a Pokolsár-t, a város főterén felbugyogó kénes forrást,mára csak ez maradt az egykori gyógyfürdőkből. Visszafelé megálltunk Gelencén, a világörökség részét képező XIII. századi templomot. A templom előtt Árpi egyik régi egyetemista társába botlottunk, akivel közösen indultak a harangozót templomkulcsért felkutatni. Fotózni is tudtunk szerencsére, ami tilos ugyan, de nem volt több képeslap a templomban, és sietett a harangozó néni a közelgő esküvőre. A falakon látható a Szent László legenda, Szent Katalin és Szent Judit legenda. Este a szállásra érkezett egy magyar hajtányozós csapat, akikkel jót beszélgettünk.
Vasárnap Bálványosra tértünk vissza megnézni a szépen kialakított kéne fürdőket.Már az erdőből kifelé ballagva ötlött fel bennünk, hogy ha a környez hegyekben a lápnál, várnál,Tusnádon van maci,akkor itt is lehet maci, és mi csak hárman bandukolunk az ösvényen… azért szerencsésen elértünk az autóig. Eztután Bereckre indultunk megnézni Gábor Áron szülőháza helyén álló kiállítást,emléktáblát. A 103.számú házon áll a tábla, a kiállítás a 89. számú házban van. Kicsit megnehezítette a keresést,hogy kevésházon van házszámtábla…. de szerencsésen megtaláltuk a 98. számú házban lakó Bodó Csabát,aki fafaragó, a kiállítást gondozza,megmutatta nekünk a múzeumot. Ezután megnéztük a hegyen felfelé Sisi emlékművét, a márványtáblát már lelopták róla. Az Ojtozi szoroson át lejutottunk
Ojtozba,nagy nehezen megtaláltuk a 30. számú házat,amelynek kertjében egy régi határkő áll. Sajnos be nem tudtunk menni. Visszafelé Maksán újdonságot fedeztünk fel, de csak az útról fotóztuk le a Háromszéki Magyarok Emlékhelyét. székelykapuk vezetnek fel a dombtetőn álló emlékhelyhez. Késő délután még benéztünk Sepsiszentgyörgyre a Székely Nemzeti Múzeumba. Láttunk érdekes állat- és növénykiállítást, régi, erdélyi szobabelsőket, a múzeumban őrzött, több száz éves Apor-kódexről érdekességet,a Bánffy-család történetét.
Augusztus 7-én,hétfőn indultunk haza. Borzalmas meleg volt az autóban is,kint is, készült is a hőmérőről néhány fotó. Sok mindent nem láttunk még, hogy remélhetőleg máskor is tudunk menni.
