Idén is volt szerencsénk július utolsó hetét Erdélyben töltenünk.
Erdélyben sajnos a közlekedési morál továbbra sem változott. Gyakorlatilag elmebetegnek tekintik azokat, akik betartják a szabályokat, 90-nel, vadbaromként dudálva tolják le az útról a néhány szabályosan közlekedő autót lakott területen belül….a magyar rendszámú autók is. Ezt látva az embernek a legenyhébb büntetésként az azonnali főbelövés jut eszébe, a többi sajnos nem tűr nyomdafestéket. Az ilyen autósok sokkal veszélyesebbek a medvéknél, sőt még a medve nagyságú kaukázusi juhászkutyáknál is.
Az időjárás idén kevésbé volt kegyes hozzánk, bár azért szerencsések voltunk, nem áztunk rommá, csak a 12 fokos reggeli hőmérséklet érintett minket picit érzékenyen.
Vasárnap este, érkezés után ellátogattunk régi törzshelyünkre Farkaslakán, a helyi kiskocsmába.
Hétfőn Bözödújfaluba mentünk. Lenyűgözően borzalmas látvány volt a leeresztett tó helyén látni az egykori falu még megmaradt romjait, az egykori gyümölcsösök csonkjait. Délután Szentlélek felől felballagtunk a Jézus Szíve Kilátóhoz. Odafelé a gyalogösvényt választottuk, mivel az autót lejjebb hagytuk. Ez nem volt annyira jó ötlet, így visszafelé már a biztonságos, de valamivel hosszabb, autóknak kijelölt földúton poroszkáltunk a nyaktörő meredély helyett. Lefelé bandukolva még ismerősökbe is botlottunk egy úri család személyében.
Kedden elautóztunk a Békás-szorosba, már rég jártunk ott. Nagyon kiépült a környék, számtalan grillező helyiség nyílt a Gyilkos-tó mellett. Hazafelé szerettünk volna kicsit megpihenni a sószorosban, de sajnos másodperceken múlott, hogy nem áztunk rommá, így ez idén elmaradt.
Szerdán régi kedves szállásadónk, Gyuri bácsi elvitt minket a tanyájára Farkaslaka közelében, az egykori Szencsend falucskában. Ekkor még csak nyomait láttuk a macinak, aki jól megdézsmálta Gyuri bácsi ringló fáit, majd a fenyves szélén kakilt. Gyuri bácsi megmutatta büszkeségét, a kis kápolnát, amit az ő segítségével újítottak fel. Visszafelé megtámadott bennünket néhány juhászkutya, igaz behajtottunk a nyáj közé, így érthető volt a haragjuk. Megcsodálhattuk a Korond feletti fennsíkon lévő település, Fenyőkút csodálatos templomát, különleges fákból kialakított ereklyetartóit, oltárát, szobrait, Pálpataka hasonlóan szép templomát. A faluba visszaérve a kis bolt régi kedves eladója, Marika látott bennünket vendégül egy kávéra. Késő délután a Vándorba tértünk be egy elég késői ebédre, ahol összefutottunk a székely pólókat gyártó régi ismerősömmel, így Árpi gazdagabb lett egy „részeg székely” pólóval. J Szerencsére az időjárás nem akart nagyon kiszúrni velünk, így fél 7-re elállt az eső, indulhattunk medvelesre. Idén 3 dzsipnyi ember is érdeklődött ez iránt a szórakozás iránt, így a tömeget elkerülve inkább a faházikó lépcsőjén üldögélve lestem a macikat. Összesen hatot láttunk, két egy éves „picinyke” macitól a 8-10 éves jókora, fekete színű, fehér galléros hatalmas, de félős nagy barnamedvéig. Csokis kiflivel etetik őket, így szívesen látogatják este a les környékét a rókák társaságában. Utólag nagyon mulatságos élményben is részünk volt Lucus jóvoltából, akinek a hideg időben sikerült egy kicsit felfáznia és ezt egy fél literes limonádéval megspékelve nagyon nagy szüksége lett volna a két betűs helyiségre, ami az erdő közepén persze nem volt. Bokor viszont volt. Nem is tudom, ki lepődött meg jobban: Lucus, vagy a tőle 100 méterre ücsörgő, döbbenten bámuló maci.
Csütörtökön elindultunk Sepsibükszád felé. Útközben megálltunk Csíkszentsimonban, a Csíki Sörgyár székhelyén egy gyárlátogatásra. Idén az 1 órás túrák ingyenesek voltak. Megkóstolhattuk a különböző csíki söröket (már aki nem vezetett) a látogatás során, utána pedig beszabadultunk a kis ajándékboltba pár apróságot venni, köztük jópofa pólókat.
Késő délután érkeztünk meg Bükszádra, honnan még elmentünk Sepsiszentgyörgyre vacsizni és természetesen ismét ázni-fázni egy kicsit.
Péntek reggel komoly 12 fokra ébredtünk, enyhén megfagyva indultunk el kedves szállásadónkkal, Ilonkával túrázni. Megnéztük Szászfehéregyházán, ahol Károly hercegnek is háza van, a templomot. Itt lakik Ilonka régi barátnője, aki a váratlan meglepetés ellenére is nagyon kedvesen fogadott bennünket, és kávéval, finom pálinkával, fánkkal kínált. Hazafelé Kőhalmon találtunk egy szuper kis pizzériát, ahol megvacsoráztunk. A többi környékbeli várat, templomot majd jövőre meglátogatjuk.
Szombatra egy kissé kellemesebb időjárás ígérkezett, ezért nekivágtunk Ilonka egyik bakancslistás tervének, Bálványos várának. Persze nem sikerült a múltkori ösvényt megtalálnunk, így az erdőn, erdőirtáson átvágva indultunk neki a hegynek. Az erdő sűrűjébe érve valószínűleg Brassóig űztük a medvéket a kánonban szóló Bikini dalokkal és a szokásos Vízipók, Vuk, Micimackó slágerekkel. Aznap Kézdivásárhelyen pihentünk meg egy késői ebédre/vacsorára.
Esténként pedig Ilonka kellemes kis filagóriájában üldögéltünk, beszélgettünk, sörözgettünk.
Maradt bőven tervünk jövőre is, hisz nem voltunk Maksán, a Nyergestetőn, Ilonka bakancslistáján szerepel a Madarasi Hargita is. Feltétlen meg kell néznünk, mennyit nőtt a most egy éves „kis bocs”, és jövőre várható női székely póló is.
