Idén tízedik alkalommal indultunk neki Erdélynek. Kissé kevés kedvünk volt hozzá, mert májusban már jártunk kint a Határtalanul pályázat keretében, de az nem volt ugyanaz, nem olyan, mint amikor hárman csavargunk, túrázgatunk. Azért az első nap végére már jobb kedvünk volt.
Idén nem egyenesen a szálásra mentünk, hanem a májusban vett új könyvben talált helyeket beterveztük az útra. A Bihar-hegységen keresztül haladtunk. Kiskohban megálltunk a Medve-barlangnál, ami tulajdonképpen egy szép, hatalmas cseppkőbarlang. Nagyon szimpatikus volt, hogy a parkoló díjának fejében minden autós kapott egy hűtőmágnest. a barlangban ugyan román nyelvű idegenvezetés volt, de azért elboldogultunk. A barlang a 17 000 éves medvecsontvázakról kapta nevét.
Innen Aranyosfő felé indultunk, bár az Aranyosfői jégbarlang tulajdonképpen Felsőőr településhez tartozik. a sok szerpentinen megzavarodott a GPS és a Google térkép is, ezért a román nyelvű táblák után próbáltunk haladni. 12 km-es szerpentines, olykor 15 fokos lejtők után értünk fel a barlanghoz. (Gidra de SUS központjában Scarisoara felé, aztán tábla jelzi, hogy meredeken fel, jobbra). Szintén vezetővel lehet csak lemenni meredek fémlétrákon a fagypontkörüli hőmérsékletbe. a vezető csak románul tud, de a látvány magáért beszél. A jég sosem olvad el, mert télen megtelik hideg levegővel a barlang, magasan van, szűk, ezért nyáron sem tud felmelegedni 7 fok fölé. A jég 36 méter vastag, a jégkorszak óta halmozódott fel.
Késő éjjel értünk Farkaslakára.
Vasárnap a közelben bóklásztunk. reggeliztünk Székelyudvarhelyen, aztán sétálgattunk egyet Szejkefürdőn, ahol egy barátságos, hatalmas kölyökkutya kísért bennünket. Délután vásárolgattuk Korondon. Az utak sokat romlottak, sok volt bennünk a mély süllyedés, bukkanó. A Vándor étterem átalakult Farkaslakán, Medvetanya lett a neve, új tulajdonosa van. Olcsóbb lett, szebb, nagyobbak az adagok. Újra megéri betérni
.
Hétfőn dél felé indultunk, templomokat látogattunk végig. Megálltunk Nagyszebenben. Nem volt egyszerű, hatalmas volt a forgalom. Árpi és Luca felmásztak a templomtoronyba. a téren német vándorkovácsok dolgozgattak. Keresztényszigeten nem tudtunk bemenni a templomba, nem nyitott ki, bár ki volt írva, hogy nyitva. Nagydisznódon meg tudtuk nézni a templomot, Szelindeken felmásztunk a romos várhoz.
Kedden elindultunk Sepsibükszád felé. Útközben megálltunk várakat nézegetni. Kaca település egy itt maradt szász néni engedett be bennünket az erődtemplomhoz, ahol épp kaszáltak egy traktorral, de ez nem nagyon zavart bennünket. Homoródon épp egy ünnepségre készültek, Németországból visszalátogató német csapat dolgozgatott a templomban, rögtönzött, német nyelvű idegenvezetést is tartottak nekünk, a torony sajnos veszélyes, le volt zárva.
Kőhalmon már jártunk tavaly, igaz csak ettünk a Casa del Gustóban. A várat szépen felújították, de berendezési tárgyak nem voltak, csak üres termek. Fogarason megnéztük a várkastélyt. Hatalmas és szép volt, de nagyon hiányoltuk, hogy az erdélyi fejedelemségről semmi nem volt benne, népművészeti dologgal volt tele sok terem. Este megérkeztünk a Kati-lakba, Ilonkáékhoz. Cézár kutya is nagyon örült nekünk.
Szerdán 10 órára bejelentkeztünk Csíkszentsimonba, a Csíki sörgyárba. Sajnos nem volt olyan kellemes, mint tavaly. hajtották az embereket, így igazán iszogatni se, vásárolgatni se tudtunk. Pont az a kellemes hangulat veszett el, ami miatt olyan jó volt ez tavaly. Délután a Mohos tőzegláphoz látogattunk el. Az út Sepsibükszád felől katasztrofális. gyakorlatilag járhatatlanná vált. Hatalmas mély kátyúk vannak benne, ki sem lehet kerülni. 10 km/ óra sebességgel lehet haladni. Nagyon hideg idő volt aznap, az autóban vártunk, hogy induljon a vezetés a lápba. Mókás idegenvezetőt kaptunk, Kocsis Lászlót. Sajnos bezárt odafent minden sütögető a medvék miatt. Az idegenvezető is paprika sprével közlekedett, sípolt gyakran, hogy a medve hallja, hogy jövünk és kitérjen. Lefelé, az út mellett találkoztunk is egy másfél év körüli boccsal, aki nemrég válhatott önállóvá. Békésen üldögélt, ballagott, bebámult az autókba. Megállt a forgalom, mindenki fotózgatta a macit. Csíkszeredában megkerestük a pálinkagyárat a Vadászok utca 9. szám alatt. meglepő módon árulnak is, az irodában kell kérni, fizetni, majd a portán átadják. Olcsóbb, mint a boltban.
Mikóújfalu határában nyílt egy új étterem. Nem is volt drága, ott vacsoráztunk.
Csütörtökön a Hargitára indultunk Ilonkával, mivel ez rajt van a bakancslistáján. Zetelakán egy bolt előtt megálltunk reggelit venni és egy száguldozó barom kisöreg elvitte a bal tükrünket. meg sem akart állni, de egy székely legény utána hajtott, valahogy megállította és visszahozta, hogy térítse meg a kárt. Megijedtünk és meglehetősen mérgesek lettünk. A Hargitán fotózgattunk, sétálgattunk. A kopjafák mellett már emlékhelyek is találhatók, hamvak, emléktáblák.
A hetedik napon indultunk hazafelé, de ide is terveztünk megállót a Tordai sóbányánál. Hatalmas volt a tömeg, alig találtunk parkolót, a bányában is rengetegen voltak. Ennek ellenére nagyon tetszett a bánya Árpinak is.
A romániai közlekedései morál sajnos nem változott. L Tele vannak az utak száguldozókkal. Három autót előztünk meg mi is, valószínűleg kifogyott belőlük a benzin vagy apuci tanította épp pici fiát vezetni.
Hazafelé a 4-es úton jöttünk. Hatalmas volt a forgalom. Jó volt nyaralni, de nagyon örültünk, hogy hazaértünk. Az állatkák is nagyon örültek nekünk.
